- magad alatt vágod a fát, ha a másikat bántod -
úgy gondolom elsősorban emberek vagyunk,
utána magyarok, a nemzetköziségben egy nemzet fiai
lányai, a világ összes népei között, vagyis egy csokor virág között
talán búzavirág, mely megbújik a színkavalkád közepén,
ahogy Európa anyaölén szerényen.
szépséget hordoz e név, hogy magyar, érte már csapás, számtalan
kanyar, mégis valahogy közép úton járunk, addig amíg mi magunk is
feltámadásra várunk
Megmutatom Anyámnak GYermekségem Apámnak Rendességem
MAGYAR sorsom szerényen Isten kezébe adom, Aki nem
nemzetiségem, hanem emberségem alapján ítél