Szerető szívemnek szára nőtt a ködben,
itt állok és várlak szinte megkövülten,
miért tűntél el oly gyorsan, hogy már
szavad sem volt hozzám,
nem hiszem, hogy egy parányit sem
várhatott a mennyország.
Szárát szívemnek már a moly rágja,
randevúnk hiánya vádként tornyosul
arra a megnevezhetetlen másvilágra.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
