Néma párbeszéd, amint
szemed szemembe néz,
már csak én érzékelem
az izzást, mióta sírba tettek
ez olyan visszás érzékeket
szül, ebbe még az itthagyott
is beleőszül, merev fénykép
arcoddal ha az élet szembesül
apró villanásnyi emlékkockák
távlatában a lelkem csendesül.
Emlékedre gyertyát égetek, nem
fogadom el, hogy nem vagy már velem...