Állok réveteg szívem megremeg,
ily közelről nem hallottam még
lélegzeted.
Hát erre kellett ez a zápor, reám
terítsd kabátod minden pillanatban
tudjam, jó hogy van barátom.
Isten adott bölcsességet, türelmet
hogy megértsem nem vagyunk hiába,
életem békén tengetem ringatom
hajóm mint tengeren egy halász,
kit nem téríthet el holmi gyász,
sem átok kedvemet megtalálom
minden helyen hová helyezett Istenem.
Áldom szent nevét, hirdetem
dicséretét, ki tudja, hogy mi kell
nekem és neked barátom.
Látod kiderült az ég, szivárványt
bontott fölénk lépkedjünk alatta
Te meg én.
Még mennydörög, még az ég zörög
távolban villámlás füstölög,
szemed rám nevet, bennem
béke lengedez - ég veled!
Őrzöm magamban lélegzeted.