tűnő hold homályban eltűnt arcod is,
vágyak távolában megszűnt harcom is,
elcsendesült minden zaj
elkerült sok sok vihar
csak egy belső nyugalom
kísér tovább utamon
szétrepedt szívizom
már nem lüktet sírodon
mivel már nem él földi életet
térdeplő sóhajok sírod előtt nem segítenek
ám sejtetőn súgják, lábaid
a tejek útján rúgják a port,
ott hol minden élő, semmi sem holt
földi égők nem világlanak
helyet adtak a földi csillagoknak