Csillaghullás riasztott egy éjszakán.
Nem tudom mi az álom s a valóság,
ha a szív egy másik közelébe ér.
Egyet tudok: itt didergek a semmi közepén.

Vaklárma volt halálod, tévedés csupán.
Itt élsz változatlanul - érezlek bőrömön,
hordozlak magamban, mint itt rekedt erőt.
Kitörni vágysz, mint a vulkán, ha jő a te időd.

Rajta! Fogj csákányt s buzogányt, törj jeget,
szív burkát repesztve láttasd az eget!
Forgasd fel a világot, mint ki újra megjelent feltámadás után.
Légy a ma vásznára rajzolt üzenet!

Szerelmi szálak szövődnek májusi éjszakán ég és föld között.
Nincs határ bennem egy másik dimenzió ringat,
életed belém költözött.
Második életet kaptam tőled kedvesem!

Bátorítlak! - vezess, szeress Fény Fia,
mielőtt végleg kihúnyna életem csillaga,
hisz nem vagyok már más csak egy térfogat,
ki hátán repít tejúton másokat.