A legnagyobb Mesterem maga az Isten,
aki megtanított élni és éni hagyni, mert
ez a boldogság a minden, szabadságot
adott észrevenni Őt, csendes félhomályban is
meglelni a Teremtő erőt.
Soha nem kényszerít semmire,
de nem menekülhet előle senki se.
Minden teremtmény az övé önként lehet bárki
a Mesteré. Ő is önként adja nekünk magát, benne
fellelheti az árva is az Atyát és az Anyát.

Az már biztos, hogy nem velem fogják
tanítani az ifjúságot, hiszen rogyadozó
elmém már nehezen viseli a jogtiprást
és az igazságtalanságot. Testem még bírja egy
ideig, hogy szánakozón nézik a pusztulást
mit az idő komótosan elvégzett rajtam, mert
semmilyen csipke vagy fodor vagy alakítás
már az új formámat el nem takarja.

Üresek a temetők jegyezte meg egy ifjú,
mikor fürgén előttem leült a buszon.
Visszamosolyogtam rá, igen fiam téged
sem enged el a halál keze, megszorongat
majd szerelmesen, sőt velem is találkozol
hidd el a temetőben, ahová most megyek.
Tiszteletlennek is mondhatnálak, de ez
nekem nem tisztem, megértem apámat
ki azt mondta: a tenyerem ilyenkor viszket.