Az egész világon kétségbeesett arcok
külső és belső ellenséggel vívott harcok
motiválják a közérzetet, befolyásolják a közérdeket.
Lökdösődés, háború, kisírt szemek - hová jutunk így
emberek?
Apró örömök vagytok még, észre vesszük, hogy az ég kék?
Ha felsír a gyermek a szülőágyon, mosollyá tágul a fájdalom
az anyai szájon?
Van még jövője az emberi fajnak, vagy átadjuk magunkat
az örökös jajnak?
Fegyverropogás, fülekre tapasztott kezek, vagy egymás felé forduló
mosolygó szemek?
Falfirkák mint régen a barlangokban, kannibálok
civilizált flaszterokban?