Megbillent a bolygó jobbra balra dől
tengelyéből kifordulva rázkódik a föld
ez az emberáradat már temeti a békét
ki az aki megjósolja a szenvedések végét?

A mennyországba már nem tolonganak a felek
megvárják alázatosan hogy az Isten mondja: gyere!
Lesz egy új világ - nagy reális vágyálom -
az Édentől nyugatra nincs ország ahová vágyom
sem Keletre, vagy a napfényes Délre
Északból is elegem lett inkább megyek a fénybe

a vén Atlasz megtelt elrepülni vágyom
béke galambként felröppenek alattam az egész város
egyre jobban távolodom az ingó bingó földtől
a reményteli és virágos napfény szítta zöldtől

felettem az ég kék átlátszóan tiszta
ha elérem a horizontot nem nézek már vissza
mert belátom nem tudtam eligazodni
soha az álhumánumok útvesztőiben.