Égő szembogaradra rácsókolnám az eget
hogy a végtelenségben is szerethesselek.
Vágyni akarlak, látni akarlak, mint a parázsló
tüzet amint izzik, a halhatatlanság mezejére
kifeküdve barátságodban bízik.

Olyan jó lenne megfogni a kezed,
amikor hazajössz magamhoz szorítanám
verejtékben úszó mezed,
göngyölni a zoknikat melyek megszáradtak éppen,
elsimítani homlokodról hajtincsedet érted
imádkozó reszkető kézzel.

Jaj még nem is mondtam, hogy úgy szeretlek
Téged, mint mikor kislánykoromban
málnát szedtem a virágba borított réten.
Édes íz számban neved, köszönöm, hogy
megláttalak és valódi ihletet adtál nekem.