Kiosztottan, kifosztottan
tengetem az időt,
miközben a téren
meglátok egy nőt.
Valamikor együtt jártunk
kéz a kézben vele, most
hogy észre ne vegyen
elfordítom fejem.
Ám ő lassan felém libben
mint tavaszi szellő,
- Jaj de jó hogy látlak újra
régi társam Jenő!
Elszégyelltem magam akkor
könny gördült le arcomon,
némán átölelve őt sóhajtom
- kár, nem te lettél asszonyom.
