Tengernek szeme tükrözi az eget
ott ahol lakoznak az istenek.
Árbóchoz kötözött hajós lettem
kínok között járok a fellegekben.
Szememet csókolja egy hullám
tágramered összeragadt pillám.
Halvány ködbe látom alakod
titkot sejtőn hív a Balaton.
Kövek őrzik távolodó léptedet
mélye fedi el az enyészetet.
Hullámsírod azóta kísért
kérdezem az égtől felelj: miért?
Testem ha a habokba vetem
megsimogat áldott lágy kezed.
