Hangok zengése ébreszti a hajnalt
együtt mozdul lelkem kelő madarakkal.
Szád mosolygása reggeli napsugár
átjárja testem minden zegzugát.
Szemed pillantása felér a holnappal
reménnyel teli tiszta hűs patakkal.
Alakod fölém tornyosuló oszlopán
suhan a tekintet s egy pillanatra megáll.
Csodálom a Teremtő hatalmas erejét
ki alkotott Téged, mint művész a zenét
oly pompás e zene mit most hallgatok
bennem vonul át a zsongás hallhatod
- érzések nélkül nem élet az élet -
boldog vagyok, mert szeretlek Téged!
