Egy keskeny rést vágott a tömegben
majd hagyta sodorja magával az este.
Látva a magasba lendült számtalan öklöt,
tudta nem sütnek ma neki ökröt.

Hagyta sodorja magával az ár, a feltámadt
tenger népe nélküle is magára talált,
tőle függetlenül vívják ma a harcot,
más fizeti meg a neki rendelt sarcot.

Szemüvege leesett, nem látott már semmit
a tömeg idegen volt, nem ismert fel senkit.
Lépésről lépésre érzékelte a veszélyt,
mire lelökték a hídról elvesztette az eszét.

Teste e népből vétetett, a lelke
az egekig felemeltetett. Sirályok
vércseként vijjogtak, mikor teste
alámerült a zavaros habokban.