Hidegek voltak azok a napok,
sötétség szőtte be a szobát,
emlékszem amint egy nyirkos kéz
megragadta testem vékonyát.

Álomból ébredve először nem tudtam
ki közeledik mohón felém, hideg
késként vágott tudatomba, ahogy
megláttam mostohám, vörös kopasz fejét.

Kislány voltam talán már tizenhárom,
megutáltam a felnőtteket azon a nyáron,
adott erőt a jelenlévő gondviselő Alkotó!

Kipattantam az ágyból, mint valami rugó,
nem tudom elfeledni a Nyár utcai helyet, ha
arra járok szégyenemben elfordítom a fejem.