Éles arcél lágy vonásain hullámzik szemem,
hunyt pilláid alatt nyugszik fényes tekinteted,
mintha a nap nyugodna így látóhatár mögött,
arcomra pírt fest a gondolat, ahogy mondtad: jövök!
Édes emlékek törnek fel bennem mint izzó parázs
amíg nézlek együtt él velem a néma folytatás,
simítanálak ám féltelek álmoddal illanna az unalom
alvó oroszlán bajszáról rugóként pattanó nyugalom.
