parázson forrnak zordan a szavak
szikrák röpködve szanaszét bomlanak
bőszen bugyognak mint a forró láva
hamvadó álmok maradnak utána

embert próbáló időket élünk
vihar előtti csend jellemzi létünk
szitkok száradna sziszegő szájra
miközben könnyektől nedves a párna

kihűlt testekből röppen a lélek
csóválják fejüket írástudó vének
látva teljesült próféciák szava

tábortűz melegét kívánja a kéz
katonák sorfalára kisgyermek néz
keresi kutatja merre otthona