Ma még jobban szeretlek mint tegnap
s ha élek holnap még fokozni tudom,
mert amíg szívem veri a ritmust
lában feléd vezet, szám neked nevet,
szemem Téged néz, lelkembe férkőztél
nagy MűVész.
Tapsolok ha látlak, izgulok ha VárLak,
virágomat feléd dobom, hogy ismerhetlek
hálás vagyok.
Kisded játékaink előtted játszódnak s Te
végignézed, majd egyszer összehúzod a függönyt.
Ha a világ összes fájdalmát egy szóban
sűrítve eléd tehetném Uram
esengve kérném Tőled: KEGYELEM!
