Isten adta nap alatt tenyérnyi helyre szűkültek az álmok
ebben a kicsiny hazában leltem meg földi boldogságom.
Innen szárnyalt nap mint nap száguldó lelkem sokfelé
bejárva Börzsöny hegycsúcsait s tapadt a földre Szolnok jegén.
Hímzett köténykém sokfelé szakadt, párnáim színét szívta nap
mégis e tenyérnyi helyen rakódott rám számtalan szép fontos
tapasztalat. Elraktározom mint finom ízeket polcomon
néhanapján előveszem aszalt szilvaként kóstolgatom.
A boldogság apró szemeiből minden nap egyet előveszek
hálát adok a Teremtőnek, hogy az életet még élvezhetem.
