Idő pora rakódott sírodra
kaparom, mintha sorsjegy volna,
arra gondolok, a kő oly hideg
nem tudja felmelegíteni szíved
talán ha lehelném fölé hajolva
vagy lenne bennem hit akkora,
hogy repessze burkát sírod kövének
értelme lenne életem második felének.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
