Befagyott szenteltvíz

tetején topogok,

apró porszem, ki

csodára vár, nehogy

elsüllyedjen ha elindul az ár.

Ki ránt ki akkor, ha életünk

színpadán elfordul a direktor?

Képzeletem befalazták

rossz arcú mesterek,

miután kétségbe vonták

én is emberből létezem.

Asszony ne beszéljen,

szólt az intelem,

azóta járom Kálváriám

istentelen földeken.

Kérlek ne!

a Bárányt ne öljétek meg

mégegyszer!

Fáj nekem e stáció!

nem lehet, hogy nincs más

megoldás, egy új korrekció!

Hívőből hitetlenné tettek,

már nem hiszek az embereknek.

Csak ha újra felszáll a fehér füst

áldozathozatal nélkül.