A föld ajka cserepesre száradt
mióta nem lépkedsz rajta Anyám
sok bánatkönnyedet elnyelte az idő
s nem hullajtod már házunk küszöbére
csillogó szemed gyöngyharmatát, helyette
fönn ragyogsz elérhetetlen magasságban
ahová csak az ima ér el mert egyesültél
azzal aki malaszttal teljes.

Ó drága május Királynője! - ki akkor
mosolyogsz ránk mikor bánatunk a legnagyobb -
szabadíts meg minket a kilátástalanság
visszahúzó erejétől és add meg azt a békességet
és harmóniát melyre az ember a szívében
olyan régóta vágyik.
Égi Édesanyám! Vezess ahogyan Anyám tette
amikor kezét kezembe helyezte, vakságomban
csak benned bízhatok tudom rád számíthatok.