Ló, olló, holló olvastam szemem tele könnyel oly nehezen birkóztam a fránya betűkkel,testvéreim közben kinevettek, nem értve mit nem fogok fel a dallamos betűkben tó, Ottó, totó makogtam miközben harsányan kacagtak tovább felettem - végigkísért a csúfolódás hangja - ma is hallom egyre hangosabban, emlékszem történelem órán márciusi ifjakról kellett felelnem, álltam kábán nem jött szó ajkamra mögöttem súgtak, s közben kacagtak, azért sem szóltam,megdermedve vártam , nem nyitottam számat bennem zajlott egy őrjítő forradalom visszafojtottam belső akaratom, balga gyermekként dacoltam sokáig , soha nem értem fel az Embernek Fiáig. ......Ülök a parton kutatom az eget,egyedül Isten akarta, hogy legyek apám anyám nem akarta - születésem véletlen -így lettem a Teremtő burjánzó vetése világháború után kicsiny mag anyaföld tetején bámulva Uram végtelen erejét, porszem vagyok az is maradok, egyre csak csodálom Őt,az alkotó Nagyot! Szememet a legfényesebb csillagra vetettem,Aki vagy elfogad, vagy végleg eltemet én hiszem, hogy nagyon szeret engemet.Annyira vágyódom Isten látására kőként zuhanok kitárt karjába, elégek benne mint hevülő meteor,leszek kezében ami vagyok por.......Buzog bennem egy láthatatlan akarat gyűjti egybe a feltornyosult szavakat egyszer majd kitörni készül, mikor a félbevágott mondat velem kiegészül.Istentelen élet - embertelen rendszer mindezért a világ megfizet egyszer,láthatóvá válik egy csorbult ellipszis megkezdi útját a végső apokalipszis.Visszahívja angyalait a Teremtő Erőrobbanással összekoccan kő, víz, tűz, levegő.Létrejön egy nagy egyesülés, Fekete hollók kárognak a napra elérkezik a visszaszámlálás napja,láthatóvá válik a beteljesülés.