Futótűzként indult
parázs maradt belőle,
most semmit sem tudok felőle
várom a szelet mely hozza hírét
s ha fellobban újra a láng
megidézi a régi lányt
aki voltam szőkén szabadon
de már nem szaladok
sem elé sem utána
alázattal botorkálok nyomába.
Belém égett emléke rég
s tudom felette is bárányfelhős az ég
vagy éppen egy napfelkeltén ámul
nekem a tudat hogy él elég.