Írjál könyvet, mondta egy jóakaróm,
azóta magamban e könyvön dolgozom,
így beírtam magam az Élet könyvébe,
egyik fejezetét egyre jobban tudom.

Böngészem magam mint a frissen szedett
szamócát, mely megvidámítja a kereső arcát,
keresem kutatom Őt, ki lelki társam, ki
bölcsességet ad, hogy magamat jobban lássam.

Minden gyengeségem felszínre hozza magát
s nem mást kárhoztat minden hibáért,
mit régen elkövettem, törölte már a magány
a szenvedő testvér követője lettem a Királyé.

Valósítsd meg magad mással ne törődjél
a földi világ dolgaiban bátran szemlélődjél,
súgja a kísértő, de engem már nem érdekel
a világ zaja, az Úrra figyelek Ő lelkem otthona.