Csend és csillagok, magam vagyok.
átölel az Isten ennél több nem kell itt lenn.
Hegyek és völgyek, útkanyarok emelkedett gondolatok
Mélység és magasság, az út szélén kereszt áll.
Rajta vagyok. Fáj a lábam, de tovább gyalogolok.
Legelésző nyáj, útszűkület, a látvány nem ereszt.
Lerogyok. Magasra tettem a lécet.
Felettem a fellegek oly magasok.
Kongatnak egy toronyban ebédidő.
Apró kövek, a völgyek zöldek.

Szélmalmok kerregnek munkára fogják a szelet,
egy kápolnához érkezek, elmémet fényezem.
Csend és nyugalom, fáradt vagyok, szemem lehunyom.
Egy perc vagy egy óra, tovább kell mennem a találkozóra.
Csillagok alatt nyugtatom magam, ezüstös törvény az égen.
Alattam az út pora felettem az Isten maga.
Egy hídon lépkedek, múltamra emlékezem, mely
összeköt jelent és jövőt, nem látom még a következőt
de érzékelem lábamon, tovább kell vinnem a Caminót
vinnem kell jelenemet, hogy élhessem hitelemet.

Kagyló a kövön, a jelzés rám köszön, nincs semmi más
itt csak a most, a hely és idő a következő lépést köszönöm.
Nehéz a hátizsák, egy fiú kacsint rám, emlékeztet valakire
aki itt van a szívem közepibe, lassítok, az iramot nem bírom
a völgyben köd látszik, a hegyoldal pipázik, az erdőben fény csíkok
egy kőpadon illanó gyors gyíkok kíváncsian lesnek, majdnem elestem,
tengerként hullámzik a mező, felettem tornyosuló felhő,
egy perc és már ázom, nem kell sok és fázom
új élmény új napon, búzamezőben pipacsok, tovább ballagok
tévedés kizárva, a bazár bezárva, gondolom éhes vagyok.

Felettem ablakok nyílnak az égre, pihenőhelyet találtam végre
leteszem zsákomat, fogadom álmomat, sajog a lábam
de már nem fáj a hátam, beszédet hallok, nem értem a nyelvet
bekukkantanak és mosolyogva integetnek, nemzetközi e jelbeszéd
a mosolyra beindul a szív és az ész, apró gyermeksereg neszre
nyitom szemem, sutyorognak, olyan ez mint
amikor otthon ébredek.
Cipőm megadta magát.Előveszem a tartalékot
ő még egy kis ideig bírja talán.
Álomösvényen indultam az útra, szomjazva egy kiapadhatatlan kútra.

Új erővel indulok, enyém az út, az igazság és élet
zöldebb színben látom mai reményem. Lankás táj veszi kezdetét
melyen elindulok újra én. Szentek kegyhelye, ősi romok, tovább bandukolok.
Fényes út tükröződik előttem, egy tó mellett haladok, olyan ez
mint otthon a délibáb, bárányfelhők csipkézik az eget
a szépség előtt tovább menetelek. Egy magányos fa alatt megállok,
felfrissülve magamra találok. Egy szárnyaló madár lebegett felettem
mintha kísérne fáradt lépteimben.
Domboldal, hegygerinc, völgy vagy templom tág tere
mindennek az egyedüli Isten a teteje.

Kaptam mosolyt, szállást, forrásvizet, velem volt a Mester
oltalmazó keze, több ez mint amit megérdemlek.
Zarándokutamon meg kellett másznom azt a nagy hegyet
melynek tisztelet és szeretet az együttes neve.
Szent Jakab sírhelye hatással lett reám, nem vagyok
más ma sem, mint egy Istent kereső leány.
A tenger morajló habja integet. Egy néni rám nevet.
...

Csörög a vekker. Hol vagyok? Vigyáztak rám az angyalok.
Ráznak szerető kezek. Felettem mosolygó szemek. Felébredek!