Pörgesd rokkád mindeneknek anyja
sződd virágosra gyermekeid helyett
szétdúlt álmaik, kipróbált eres kezed
mindent bír, hátadon akár fát vághatnak

megroppant derekad bírja még a terhet
csak arra vigyázz, ha nincs ki letörölje
véres verítéked, akkor se add fel
nevess kínodban - napsugár nélkül

meghal az élet - magadra terítetted
mint köntöst a fényességet!
Erzsébet volt Anyám, nem feledem

szavát, amint babusgatott,
kiscsírkém, szentem veled
megleltem a kínt, hogy apád itthagyott!